Halottak napja

hétfő 2009. 11. 02., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Halottak napján is
a sok kis gyertyafény,
olyan boldog voltam,
tudtam, hogy mind enyém.

Erről aztán nem tudom miért, de az alábbi jutott eszembe:

 "Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

........

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."

(Arany J)

Hétköznapok

kedd 2009. 10. 27., zsolt.silence, 3 komment

Tulajdonképp lehetnék boldog. Azt hiszem kevés ember számára adatik meg, hogy hétköznapok nélkül élje az életét. Nekem ez sikerült. Nincsenek hétköznapok, minden nap tartogat valamit, amiért talán érdemes. Hogy mégsem tudok igazán boldog lenni, az az ünnepnapok hiánya, mert valljuk meg, ha nincsenek hétköznapok, akkor ünnepnapok sincsenek. Most amolyan belebújós, meleg és ragyogó ünnepekre gondolok. Nincsenek. Na jó, néha-néha be- becsúszik valami :), de az kevés.

Három az egyben

szerda 2009. 10. 14., zsolt.silence, 2 komment

Nevét se tudom még, kezét se fogom még....

 

Időzítés kérdése

kedd 2009. 10. 13., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

"...a szerelem időzítés kérdése is. Nem jó ha túl hamar vagy túl későn találkozunk az igazival"

    (2046)

Vásárolok

péntek 2009. 10. 09., zsolt.silence, 1 komment

Vásárolok a "lidiben", tulajdonképp nem is tudom, miért ott, mert tipikus nemszeretem hely és szinte soha nem is jövök ide. Szóval vásárolok ill.  csak vásárolnék, mert nincs se százasom, se érmém, amivel kocsit vegyek a halmazból. Félig magamban háborgok, amikor egy hölgy felajánlja, hogy talán neki van még egy százasa. Talán 30-35 lehet. Az első ami a szemembe tűnik hogy nagyok a mellei - nem mintha fontos lenne, de nem hátrány persze :). A haja fekete, vagy legalábbis sötét. Az arca nem szépség, de egyáltalán nem csúnya és van benne valami, meg a szemében is. Persze nincs egyedül, valami fickó van vele, amíg a százast keresi alaposan megnézem, közben érzem a tarkómon a pasi tekintetét. Két ötvenest adok a százasért, ő megfordul és elrobog a kocsijával. A feneke lehetne kicsit kerekebb és a dereka is keskenyebb. A boltban még egy párszor összefutunk, sosem néz rám - tudom, lát anélkül is. Egyáltalán nem tökéletes, mégis, egyetlen szó jut eszembe: bomba. Kimondottan megkívánom Ez van. A boltot én hagyom el hamarabb, a kocsiból még visszanézek, épp a pénztárnál fizet. Úgy látszik, néha érdemes a "lidibe" menni :).


Megszólal a zene

szerda 2009. 10. 07., zsolt.silence, 3 komment


Most múlik pontosan

kedd 2009. 09. 29., zsolt.silence, 1 komment

"Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl"

(Quimby)

Zuhanás

szerda 2009. 09. 23., zsolt.silence, 1 komment

"Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember."

 

Belül még él

szerda 2009. 09. 16., zsolt.silence, 1 komment

Belül még él a blog (remélem), de kívül annyira sűrűek a napok, hogy a a gondolatok nem állnak össze bennem szavakká, s ha össze is állnának akkor is keserűek lennének, amit meg nem is szeretnék, úgyhogy most hallgatok: "szóval ennyit a lázadásról, ennyit arról hogy élek...."

Bónusz Cseh Tamás

péntek 2009. 09. 04., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Semmi idő

kedd 2009. 09. 01., zsolt.silence, 1 komment

Nincs semmi időm ill. semmi időm van csak, nem tudom, válasszatok :).

Curlygirl

hétfő 2009. 08. 24., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

A nyár nem kedvez a blognak. Több időm van, és mégse, kevésbé jutok hozzá, s a fejem is üres. Nézem hát - inkább csak bámulom - a Tv-t, egyszercsak azt veszem észre, hogy Dors-t látom, , persze nem ő, de mégis, minden, a szeme, a mosolya, a lénye. Őt látom, s ettől megint mintha Hary Sheldon lennék, aki együtt kezeli a matematikát és a történelmet. Az élet apró örömei, mindenütt ott a jel, csak észre kell venni.

Tanulás

szombat 2009. 08. 15., zsolt.silence, 1 komment

Persze tudom, életem végéig tanulok - meg kell is - de ez most valahogy nagyon nehezen megy. Legalább ülne valaki velem szemben így a könyvei között. Az azért segítene, vagy pont nem :).
 

 

Cseh Tamás

szombat 2009. 08. 08., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Többször is volt már vele kapcsolatos bejegyzésem, bizonyos értelemben életem része volt mindig, s azt hiszem, az is marad.

Balaton

kedd 2009. 07. 28., zsolt.silence, 1 komment

A vízimentős lány olyan 20 éves lehetett (gondolom amolyan nyári munka), csak ült a napernyő alatt a part közelében, napszemüvegében kémlelte a vizet, aztán időnként - többnyire felváltva a fiú társával, akihez mellesleg látszott, hogy semmi köze, szinte valószerűtlenül semmi, még amolyan munkatársi se nagyon - kievezett a vízimentő csónakkal a a strand körül. Időnként elsősegélyben részesített egy-egy kagylóvágott talpat, készségesen és hangtalanul.Tulajdonképp egyáltalán nem hasonlított az angyalra. Nem volt olyan szép (bár kimondottan helyes volt azért ő is), talán a szeme is barna, az alakját meg meg sem tudtam nézni, mert mindig a vízimentők egyen glottgatyája és fehér pólójha volt rajta, melyek rendszeresen átvizesedtek amikor kievezett (talán ahogy a csónakhoz ment az alatt), kissé görnyedt volt és a mellei sem voltak oly nagyok. De a lénye mégis, pont olyan volt mint az egyik angyalé, valami áradt belőle belülről, ami épp ugyanaz, talán a bezárkózottság, a megközelíthetetlenség. Nem tudom, de teljesen úgy éreztem az egyik angyal ül ott mellettem öt méterre a tűző napon. Ettől persze rögtön kerekebb lett a világ és a nap mélyebbre tudott hatolni a lelkemben is. Kb. négy napig láttam, aztán nem jött többet.

De hisz nem tudok

vasárnap 2009. 07. 12., zsolt.silence, 8 komment

Megkezdődött a nyár, most már nekem is. Itt ülök a monitor előtt (számomra annyival jobb lenne azt írni: papír fölött) és szeretnék írni. Hisz belül annyi minden van néha, aztán mikor ideülök, valahogy nem jön semmi és szinte hallom, ahogy az idő ketyeg, surrog, zakatol. De hiába, nem tudok írni. Üres vagyok, vagy legalább is nyár van. Jó lenne tiszta erőből.

Ágyéktól szívig

péntek 2009. 07. 03., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Igen, sokminden hat ágyéktól szívig, olykor még fordítva is. Emlékszem, mikor kamaszként folyton magasszárú tornacipőben jártam, ami mindig elkopott a focitól, meg az előttem álló út végtelenségétől. Lehet vennem kellene megint egyet valamelyik kínaiban, hátha kicsit végtelenebbnek tűnne az út :).

Lassan kiürül

kedd 2009. 06. 30., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Lassan kiürül minden itt. Elnéptelenednek az épületek. Szinte csak én vagyok, nem is tudom minek, vagyis tudom, azoknak akiknek még szüksége van rám, én meg megígértem, hogy itt leszek. Aztán jön a nyár és hát rengeteg lenne a feladat, főleg ami a személyes szakmai dolgaimat illeti. Félek is ettől. Egyébként is, amióta szétzilálódott az életem, nem várom a nyarat, mert nem tud jót hozni, s még az angyalok sincsenek ilyenkor a közelemben. Egyedül a meleg, a meleg nap, amiért megéri mégis.

Krakkó

hétfő 2009. 06. 22., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Furcsa, nekem is épp Krakkó volt az első kitörési irányom a hetvenes évek végén, amikor három gimnazista barátommal nekiindultunk a számunkra akkor "szabad világnak" tűnő, a fiatalság zarándokhelyeként működő városnak. Aztán egy esti sörözésen, másnapi bevásárláson és éjszakai visszaúton kívül nem volt semmi a két naposra sikeredett és egy hétre tervezett úton, kitörés meg pláne nem, de hát ezzel együtt hangulata volt a dolognak. Ennek kapcsán eszembe jut mennyire vágyom néha az értékekre, a belső teljességre, a megnyugvásra. Mennyire elhatározom, hogy holnaptól a bensőm szerint élek, aztán minden nap marad a taposómalom, a lustaság, az értelmetlenség és értéktelenség. Talán el kéne utazni újra Krakkóba, hogy ebből kitörhessek.

Boldogság és üresség

péntek 2009. 06. 12., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Talán már írtam: fáj, amikor a madaraim kirepülnek. Ilyenkor aztán együtt jőn a boldogság, meg az üresség. Nem tudok tenni ellene, de nem is kell talán. Mert az élet ilyen. Könyörtelen.

TriaNON

csütörtök 2009. 06. 04., zsolt.silence, 1 komment

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922 első fele)

Valami önfeledtség

kedd 2009. 06. 02., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Talán leginkább valami önfeledtség és felszabadultság látszott a lány szemében, amikor magával húzott a táncparkettre (táncparkett?, inkább valami kő, műmárvány mondjuk vagy műkő, mint a Nefkóban) én meg hát örültem, hogy mégiscsak érdemes volt - bár addig sem éreztem rosszul magam - várni és keresztültörni magam az idő szorításán. Persze féltem is kicsit, mert nem hittem, hogy lehet a jó után jó, vagy akár jobb is. Lett, mert a lány könnyedsége és ritmusa most is elragadott, el is varázsolt talán ahogy magamhoz szorítottam. Ezért aztán fájt, amikor észrevett valamit - rögtön tudtam mit - és riadalom ült a tekintetébe, melyet leküzdött becsülettel, de az önfeledtség már nem jött vissza. Szerettem volna megvigasztalni, hogy az élet mindenféle, de hát tudtam, ehhez sincs jogom, így csendben elkülönültem én is akár csak ő, érezvén mindketten talán, hogy még az elkülönülést is tudjuk egy ritmusban, teljes harmóniában csinálni, hogy ez semmit nem jelent, sem most, sem örökre talán.
„...csak akkor kezdem el, amikor más már befejezte...." 

Szakestek

kedd 2009. 05. 26., zsolt.silence, 1 komment

Nagyjából most szakestek közt élek. Elmegy az egyik és máris jön a másik. Persze élvezem. Élvezem, mert valahol belül, legmélyen egyáltalán nem érzem, hogy annyira elbánt már velem az idő, mint amennyire tudom, hogy elbánt, vagyis hát szeretek fiatalok között lenni. Talán most már tudok is. Jó volt legutóbb, hogy bár nem igazán ismerősök vettek körül, mégis tudtam velük lenni, vagy lehet már mindenki ismer? A szakest is jól sikerült, bár nem tudtam már hozzászólni, mert hamarabb vége lett, mint gondolhattam :). Izgalommal várom a holnaputánit, a gyűrűavatót, ami általában elég meghitt. Persze azért ezek az évzáró szakestek mindig szomorúak  is kicsit, mert hát tényleg fáj amikor a madaraink kirepülnek.

Mit is lehetne

hétfő 2009. 05. 18., zsolt.silence, 1 komment

Mit is lehetne leírni, így a rohanás közepette. Az íráshoz nyugalom kell és csend. Itt rohanás van és zaj, s kevés az esély hogy lecsendesül, mert az élet csak egyre kuszálódik. Azt hiszem mindnyájan zárt rendszerek vagyunk, ezért mindnyájunk entrópiája növekszik, nő nő egyre, nem tudom meddig. A blog meg pusztul, erodálódik. Nem is tudom mi ez a blog, hisz igazán őszinte nem lehet az ember (én legalább is nem tudok) és azt hiszem, valamilyen bugyrát lelkének mélységeiből mindenki titokban tartja többé kevésbé. Szóval a blog nem napló és most nem tudom, mit is lehetne mondani.

Bejegyzés ezer év után

kedd 2009. 05. 05., zsolt.silence, 1 komment

Végképp nincs, nincs idő semmire, pedighát néha eljön még egy-egy angyal is (vagy ördög talán), de az élet csak dübörög, soha nem látott sebességgel, s megöli bennem a szavakat, nem törődve az angyalokkal, hiába is kapom ölbe őket olykor olykor. Ha mégis tudnék írni (mint ahogy nem), valami ilyesmit írnék most:
 
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se' harc, se' játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed  bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
   (LGT: Kell, hogy szeress)
 
Most meg eszembe jutott Hari Sheldon, úgy látszik vannak még vágyaim :).

Jelennek pocsékan szól

kedd 2009. 04. 21., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Nem is tudom, annyi minden történt is, meg nem is. Mikor már azt hittem, széttörik fejem fölött az opálos búra, egyszer csak visszaereszkedett újra. Mégis, a szavak mintha megálltak volna bennem. Bennrekedtek. Mélyen lappanganak. Múltnak persze nem rossz ez se,"de jelennek pocsékan szól".
 
a parázs már végénél, tegyük le végre a füstöt
előttem múlt heti újságon szanaszét dohányszemcsék
éppenség van nálam néhány tudathasadás
de tegyük fel nem mondom szerintem ki a hibás

meggondolt minden szó érdemes volna leírni
emléknek elmegy, de jelennek pocsékan szól
köztéren kettesben bárkiből lehet még ember
jelszót ha mormolok, gyengülnek gátlásaim

és akkor jó már, és akkor változol
és akkor jó már, és akkor változom
   (Kaukázus: Parázs)
 

Csak ölemben tartom

vasárnap 2009. 04. 12., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Nem is tudom hogyan, egyszer csak felemeltem és nem éreztem, hogy bármi súlya lenne. Nem is érezhettem, mert hát a boldogság súlytalan, mégha csak cseppnyi is, és álmodtamtalán, vagy mégse.

Alkalmatlan

csütörtök 2009. 04. 02., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

"Ki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.."

Salala

kedd 2009. 03. 31., zsolt.silence, 2 komment

Hagyod hogy döntsön
és nem csak az ösztön vezeti
majd a tested
ha meguntad a sok sok
egyedül eltöltött estet
érzed hogy kéne
most mindent megérne
az elcseszett egy dolgot
az ugyanolyan gondolatnak
sokkal szebb ha kimondod
   (hiperkarma)

 Kéretik a hangerőt feltekerni :)

Az ember itt

szombat 2009. 03. 28., zsolt.silence, 12 komment

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelül
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.

    (Pilinszky)

Régebbiek | Végére »