Amerikai foci

csütörtök 2010. 02. 04., zsolt.silence, 4 komment

Általában semmiért nem vagyok oda, ami amerikai vagy Amerikából érkezik (tudom ez előítélet, de hát akkor is ez van). Így vagyok az amerikai focival is. Előfordult már, hogy néztem a TV-ben, de alapvetően nem jellemző. Ahogy nézem ezeket a fotókat, arra gondolok, nem kéne mégis?


Már el is múlt

szerda 2010. 02. 03., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

"Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt."
(Francois Lelord)

Nézzük az időt

kedd 2010. 01. 26., zsolt.silence, 1 komment

Egy ideje gyanítom már, hogy az idő az egyik olyan dolog, amivel leginkább problémám lesz életem hátralévő részében (na jó az egészség persze előfeltétel). Ugye egy ideje tudjuk, hogy gyorsul, de most már egyre többször érzem azt, hogy egyszerűen nincs is , meg fogy is.

"Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak."
Közmondás

 

Végesek

szerda 2010. 01. 13., zsolt.silence, 2 komment

Nézem a karácsonyfát. Régi fajta, színes égők vannak rajta. Ha elfogynak  az égők (évente kiég néhány), valami mást kell majd vegyek, de a maiak nem tetszenek (mennyire öregszem :)). Ehhez kötődöm, gyerekkorom óta. Szóval nézem és melegség jár át, pedig lassan le kellene szedni. Tavaly azt írtam a lányomnak vett verskötetbe, hogy "ahogy gyorsulnak a Karácsonyok, úgy válnak egyre fontosabbá a versek". Most az jut eszembe, hogy a Karácsonyok sajnos nem csak gyorsulnak, de fogynak is, végesek.

Zséda meg rúzs

hétfő 2010. 01. 04., zsolt.silence, 5 komment

Nem gondoltam, hogy épp ez lesz az új év első bejegyzése, de hát miért is ne. Tegnap este néztem a tv-ben Zsédát, és hát nem igazán vagyok oda a zenéjéért (bár szerintem jól énekel), de hát a combjai megfogtak rendesen :)

Elviszi a szél

hétfő 2009. 12. 21., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

1923 vagy 2009 ?

péntek 2009. 12. 18., zsolt.silence, 2 komment

Dutka Ákos:

Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban

Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
„Miatyánkod” bár mindenki tudja.

Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul –
Elfognának a tizedik szónál.

Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre –
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

Ének a toronyból

szerda 2009. 12. 16., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

"Ha hívnátok, ha kellenék,
ha szeretnék egy lányt,
szétvetném egy jó szóért,
a torony négy falát!
Az elhagyott úton,
újra a régi dallal mennék,
de nincs aki hívjon,
ó azt az egy szót,
nem hallom még!"

(Generál)

Nővel álmodó

szerda 2009. 12. 09., zsolt.silence, 3 komment

Régebben ha álmodtam - ritkán -, csak jót álmodtam. Ma alig álmodom, nővel meg szinte soha, s ha igen, akkor is személytelen. Ébren meg már nem álmodozom, ehhez, hogy is mondjam, nem vagyok elég fiatal :).

Ha a szél fújna hozzám,
egy tavaszi zápor után,
hogyha magadtól jönnél,
akkor is elmondanám…

Aki mellettem alszik,
az álmodja azt amit én!
Aki mellettem ébred,
az szeressen úgy, ahogy én!

Madár száll a szívemmel,
esténként, ha lefekszem,
és hív egy messzi útra,
távol, messzi útra,
fönt száll, fönn az égen,
visszanéz és énekel…

Ha a napsugár hozna
a szememhez kapnék talán
Ha az egyetlen lennél
akkor is elmondanám.

Ez jólesett

szombat 2009. 11. 28., zsolt.silence, 2 komment

Nem számítottam a kommentjeitekre, tulajdonképp azt hiszem, nem olvasnám önmagam, ha nem én lennék, de persze jól esik, hogy itt vagytok, még ha nem is értem, de hát a világ annyira zavaros, miért pont ez lenne érthető.
"Csak a bánatom érthetetlen, amit tettem az érthető"

Újra

szerda 2009. 11. 25., zsolt.silence, 4 komment

Jó lenne itt lenni újra. Mármint a blogban. Lehetne is, hisz sok minden történt és mégse. Még lépcsőn is átléptem és mindig azt hiszem holnap több időm lesz, de nem (hát igen, mint tudjuk az idő). Kegyetlen. Ezzel együtt megpróbálom zavarosan bár de folytatni újra

"Újra megpróbálni újra
Velem lenni újra
Ó és mindig hozzám bújva"

Szóval itt vagyok - persze hozzámbújás nélkül :)

Halottak napja

hétfő 2009. 11. 02., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Halottak napján is
a sok kis gyertyafény,
olyan boldog voltam,
tudtam, hogy mind enyém.

Erről aztán nem tudom miért, de az alábbi jutott eszembe:

 "Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

........

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."

(Arany J)

Hétköznapok

kedd 2009. 10. 27., zsolt.silence, 3 komment

Tulajdonképp lehetnék boldog. Azt hiszem kevés ember számára adatik meg, hogy hétköznapok nélkül élje az életét. Nekem ez sikerült. Nincsenek hétköznapok, minden nap tartogat valamit, amiért talán érdemes. Hogy mégsem tudok igazán boldog lenni, az az ünnepnapok hiánya, mert valljuk meg, ha nincsenek hétköznapok, akkor ünnepnapok sincsenek. Most amolyan belebújós, meleg és ragyogó ünnepekre gondolok. Nincsenek. Na jó, néha-néha be- becsúszik valami :), de az kevés.

Három az egyben

szerda 2009. 10. 14., zsolt.silence, 2 komment

Nevét se tudom még, kezét se fogom még....

 

Időzítés kérdése

kedd 2009. 10. 13., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

"...a szerelem időzítés kérdése is. Nem jó ha túl hamar vagy túl későn találkozunk az igazival"

    (2046)

Vásárolok

péntek 2009. 10. 09., zsolt.silence, 1 komment

Vásárolok a "lidiben", tulajdonképp nem is tudom, miért ott, mert tipikus nemszeretem hely és szinte soha nem is jövök ide. Szóval vásárolok ill.  csak vásárolnék, mert nincs se százasom, se érmém, amivel kocsit vegyek a halmazból. Félig magamban háborgok, amikor egy hölgy felajánlja, hogy talán neki van még egy százasa. Talán 30-35 lehet. Az első ami a szemembe tűnik hogy nagyok a mellei - nem mintha fontos lenne, de nem hátrány persze :). A haja fekete, vagy legalábbis sötét. Az arca nem szépség, de egyáltalán nem csúnya és van benne valami, meg a szemében is. Persze nincs egyedül, valami fickó van vele, amíg a százast keresi alaposan megnézem, közben érzem a tarkómon a pasi tekintetét. Két ötvenest adok a százasért, ő megfordul és elrobog a kocsijával. A feneke lehetne kicsit kerekebb és a dereka is keskenyebb. A boltban még egy párszor összefutunk, sosem néz rám - tudom, lát anélkül is. Egyáltalán nem tökéletes, mégis, egyetlen szó jut eszembe: bomba. Kimondottan megkívánom Ez van. A boltot én hagyom el hamarabb, a kocsiból még visszanézek, épp a pénztárnál fizet. Úgy látszik, néha érdemes a "lidibe" menni :).


Megszólal a zene

szerda 2009. 10. 07., zsolt.silence, 3 komment


Most múlik pontosan

kedd 2009. 09. 29., zsolt.silence, 1 komment

"Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl"

(Quimby)

Zuhanás

szerda 2009. 09. 23., zsolt.silence, 1 komment

"Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember."

 

Belül még él

szerda 2009. 09. 16., zsolt.silence, 1 komment

Belül még él a blog (remélem), de kívül annyira sűrűek a napok, hogy a a gondolatok nem állnak össze bennem szavakká, s ha össze is állnának akkor is keserűek lennének, amit meg nem is szeretnék, úgyhogy most hallgatok: "szóval ennyit a lázadásról, ennyit arról hogy élek...."

Bónusz Cseh Tamás

péntek 2009. 09. 04., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Semmi idő

kedd 2009. 09. 01., zsolt.silence, 1 komment

Nincs semmi időm ill. semmi időm van csak, nem tudom, válasszatok :).

Curlygirl

hétfő 2009. 08. 24., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

A nyár nem kedvez a blognak. Több időm van, és mégse, kevésbé jutok hozzá, s a fejem is üres. Nézem hát - inkább csak bámulom - a Tv-t, egyszercsak azt veszem észre, hogy Dors-t látom, , persze nem ő, de mégis, minden, a szeme, a mosolya, a lénye. Őt látom, s ettől megint mintha Hary Sheldon lennék, aki együtt kezeli a matematikát és a történelmet. Az élet apró örömei, mindenütt ott a jel, csak észre kell venni.

Tanulás

szombat 2009. 08. 15., zsolt.silence, 1 komment

Persze tudom, életem végéig tanulok - meg kell is - de ez most valahogy nagyon nehezen megy. Legalább ülne valaki velem szemben így a könyvei között. Az azért segítene, vagy pont nem :).
 

 

Cseh Tamás

szombat 2009. 08. 08., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Többször is volt már vele kapcsolatos bejegyzésem, bizonyos értelemben életem része volt mindig, s azt hiszem, az is marad.

Balaton

kedd 2009. 07. 28., zsolt.silence, 1 komment

A vízimentős lány olyan 20 éves lehetett (gondolom amolyan nyári munka), csak ült a napernyő alatt a part közelében, napszemüvegében kémlelte a vizet, aztán időnként - többnyire felváltva a fiú társával, akihez mellesleg látszott, hogy semmi köze, szinte valószerűtlenül semmi, még amolyan munkatársi se nagyon - kievezett a vízimentő csónakkal a a strand körül. Időnként elsősegélyben részesített egy-egy kagylóvágott talpat, készségesen és hangtalanul.Tulajdonképp egyáltalán nem hasonlított az angyalra. Nem volt olyan szép (bár kimondottan helyes volt azért ő is), talán a szeme is barna, az alakját meg meg sem tudtam nézni, mert mindig a vízimentők egyen glottgatyája és fehér pólójha volt rajta, melyek rendszeresen átvizesedtek amikor kievezett (talán ahogy a csónakhoz ment az alatt), kissé görnyedt volt és a mellei sem voltak oly nagyok. De a lénye mégis, pont olyan volt mint az egyik angyalé, valami áradt belőle belülről, ami épp ugyanaz, talán a bezárkózottság, a megközelíthetetlenség. Nem tudom, de teljesen úgy éreztem az egyik angyal ül ott mellettem öt méterre a tűző napon. Ettől persze rögtön kerekebb lett a világ és a nap mélyebbre tudott hatolni a lelkemben is. Kb. négy napig láttam, aztán nem jött többet.

De hisz nem tudok

vasárnap 2009. 07. 12., zsolt.silence, 8 komment

Megkezdődött a nyár, most már nekem is. Itt ülök a monitor előtt (számomra annyival jobb lenne azt írni: papír fölött) és szeretnék írni. Hisz belül annyi minden van néha, aztán mikor ideülök, valahogy nem jön semmi és szinte hallom, ahogy az idő ketyeg, surrog, zakatol. De hiába, nem tudok írni. Üres vagyok, vagy legalább is nyár van. Jó lenne tiszta erőből.

Ágyéktól szívig

péntek 2009. 07. 03., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Igen, sokminden hat ágyéktól szívig, olykor még fordítva is. Emlékszem, mikor kamaszként folyton magasszárú tornacipőben jártam, ami mindig elkopott a focitól, meg az előttem álló út végtelenségétől. Lehet vennem kellene megint egyet valamelyik kínaiban, hátha kicsit végtelenebbnek tűnne az út :).

Lassan kiürül

kedd 2009. 06. 30., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Lassan kiürül minden itt. Elnéptelenednek az épületek. Szinte csak én vagyok, nem is tudom minek, vagyis tudom, azoknak akiknek még szüksége van rám, én meg megígértem, hogy itt leszek. Aztán jön a nyár és hát rengeteg lenne a feladat, főleg ami a személyes szakmai dolgaimat illeti. Félek is ettől. Egyébként is, amióta szétzilálódott az életem, nem várom a nyarat, mert nem tud jót hozni, s még az angyalok sincsenek ilyenkor a közelemben. Egyedül a meleg, a meleg nap, amiért megéri mégis.

Krakkó

hétfő 2009. 06. 22., zsolt.silence, Még nincsenek kommentek

Furcsa, nekem is épp Krakkó volt az első kitörési irányom a hetvenes évek végén, amikor három gimnazista barátommal nekiindultunk a számunkra akkor "szabad világnak" tűnő, a fiatalság zarándokhelyeként működő városnak. Aztán egy esti sörözésen, másnapi bevásárláson és éjszakai visszaúton kívül nem volt semmi a két naposra sikeredett és egy hétre tervezett úton, kitörés meg pláne nem, de hát ezzel együtt hangulata volt a dolognak. Ennek kapcsán eszembe jut mennyire vágyom néha az értékekre, a belső teljességre, a megnyugvásra. Mennyire elhatározom, hogy holnaptól a bensőm szerint élek, aztán minden nap marad a taposómalom, a lustaság, az értelmetlenség és értéktelenség. Talán el kéne utazni újra Krakkóba, hogy ebből kitörhessek.
Régebbiek | Végére »